Az ősanya szól ivadékaihoz by Thy Catafalque Lyrics

Az Ősanya szól ivadékaihoz

Ösvényteken csend és homály legyen
Árnyék-párta simuljon sírotokra
Tovább-lengő fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza

Lámpa lámpát érint az asztalon
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad
Közéjük mégis árny karéja horpad
Ott a vakon-látó bogár oson

Sugárban, én ezer makacs szülöttem
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél
Mint légbe sarat öntő sűrű ködben

Hol görcs kérgekből pillog a veszély
Míg rádlel ködöt tépő gyors körökben
A legvégső, feloldó, korom éj

(A medve-ős)
Az elmaradt násszal szívében
Mélyben hol majom-árny sivít
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem

A hyperboreus az éjben
Bundafejtő kést élesít
Dalolja medve őseit
S megöli gyermeki-serényen

Nagy szelleme békésen él
Örök télben övéinel
Melegülnek lenyúzott bőrén

Az angyalon szikráz a dér
Így várja, gyúl-e felszökő fény
Talán egy rovar szárnyfedőjén