A gyilokjáróból / From the Machicolation by Pagan Megalith Lyrics

8. A gyilokjáróból

Letűnt korok kövei közt járva gondoltál-e már arra
Hogy éltél volna hétszáz éve?
Ha palotádból kitekintesz, és látod, a mélyben
Gyilkosaid miriádja közeleg? mit tennél?

Futnál, hogy elbújj?
Várnál, hogy felkoncoljanak?
Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz?
Színehagyottan kardodba dőlsz?

Lángol a vártemplom, roskadnak a falak
Feletted az öregtorony, alattad a hadak
Nincs rád szükség, jelennek hitvány fattya
Hullj! ...hulltoddal hullunk, követünk

Ritkítod az ostromlókat a gyilokjáróból?
Gyönge belsőd ábrándjai kiégetnek...
Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz...?
Színehagyottan kardodba dőlsz...?
8. From the Machicolation

Walking between the stones of extinct ages
Have you ever thought of, how would you live seven hundred years ago?
If you look out from your palace, in the depths
As myriads of slayers are coming? what would you do?

Would you run to hide?
Would you wait to be killed?
Would you run away with numb of fear?
Or lean pale to your sword?

Castle church is blazing, walls ripping
The old tower is above, armies are under
There's no need for you, bastard of the present
Fall! ...we'll also flake with your stream

Rarefying invaders from the machicolation?
The images of your weak inside burn you out...
Would you run away with numb of fear...?
Or lean pale to your sword...?