Lelkek ösvényén by Jgzivatar Lyrics

A hóban hagyott lábnyom csendben követ
Hol egykor csizmapárok sarka százával kopott
Értelmet keresni ma már értelmetlen
A hideg húz, szorít teljesen magával ragadott

A csendbe fulladt sötétség hatalmas teste
A távoli fények hazug, nyüzsgő lármáját temeti
Ahogy haldokló álmaik ostoba sóhaja
A földhöz kötött megszokás bilincsét csörgeti

Magam mögött bezárt, hófedte kapu
Kulcslyukába beletört, fagyos az elhatározás
Hogy nincs olyan sors, mi uralkodna felettem
Visszahúz, befolyásol akár egy ócska látomás

Elenyészett örök hibákba süllyedt keserű gondok
Íze árulkodó, mily gyötrelmes a boldogulás
A tudatba épült értelmetlen, megszilárdult közöny
Nem is sejti milyen a földtől való teljes elszakadás