A Szikla Legendája by Dalriada Lyrics

Sem Maros két partján tenger csodafũvel
Sem imádságokkal, sem jámbor énekkel
Nem tudták javasasszonyok megjajítani
A rég betegen halódó szegényembert
Mondá egyszer öreg bába a szenvedõnek:
Amaz magas sziklán csodás füvek teremnek
Öreget fiatalítnak, bajt gyógyítanak
Abból ha lehetne venni, vége a bajnak
Sziklának nagy meredekjén ember sose járt
Hegyébe talán még a madár is félve szállt
Csak betegnek kicsiny fia tett erõs vigaszt:
Utat lel a sziklán, s csodafũvel kórt mulaszt
Feljutott hát végre, nagy üggyel, nagy bajjal
Talált majd a fũbõl, tépett is marékkal
De ahogy indult volna, az ösvény lezárult
Fel még csak jutott, de lefelé nem visz út
Kiállt hát rögvest a szikla tetejébe
Gyógyírt megmutatta, majd rejtve ingébe
Búcsúzóul néhány szót még elkiáltott
Abban a pillanatban leugrott a mélybe
Így halt a fiú, ki apját oly erõst szerette
Hogy gyógyírért cserébe életét adta érte
S azontúl fogva a sziklát nem nevezik másnak:
Mindenki így ismeri: a Fiú sziklájának